Kerteket és tereket, privát életteret, kerítéseket és szomszédokat elhatároló meseszép sövényeket látni főleg Angliában, ahol az éghajlat sokkal kedvezőbb ezeknek a cserjéknek vagy örökzöldeknek a megfelelő fejlődéséhez. De mi is nevelhetünk hozzájuk hasonló, gyönyörű sövényeket egy kis odafigyeléssel, jó technikával. Fenntartásuk jóval kevesebb munkát igényel, mint a virágágyásoké, a gyepé, évenként pár nap karbantartás már szép eredményt hozhat. Formáját tekintve mindenki megtalálhatja a számára legkedvesebbet: lehetnek egyenes vagy hullámos vonalba ültetve, ívelhetnek az ágyások és gyep körül, lehet téglalap, kúp, felhő és gömb forma, bármi, amit megálmodtok a kertetekbe. Vannak olyan fajták, melyek 150-200 cm magassággal a legstrapabíróbbak, míg például a tiszafa gazdag, jó ágszerkezetével 3-5 méter magasra is nevelhető.
Azt se felejtsük el, hogy sövényeink számos vadállatnak, így madaraknak, rovaroknak, kisebb emlősöknek az élettere is egyben. Fészekrakó hely, menedék, a denevéreknek tájékozódási pont, szaporodási pont, illetve magjaik eleségként szolgálnak. Amennyiben cserjékből álló sövényt hozunk létre, még több állatfajnak adunk otthont amiatt, hogy ezeket a növényeket nem nyírjuk sűrű időközönként, szigorú rendben, hanem a teljes szezonban gazdagon, háborítatlanul fejlődik a növény, s lehet élettere az állatoknak.
Sövényeinket több szempont szerint választhatjuk ki, de soha ne feledjük a legfontosabbat: talajunk besorolása a legfontosabb lépés. Meg kell ismernünk saját földünket, hogy tisztában legyünk vele, mi fog jól fejlődni a kertünkben, hiszen növényeink életelemei a talajok. Régen négy fő típust különböztettünk meg: agyagos, meszes, homokos és tőzeges. Ma már tudjuk, hogy ezek keveréke adja kertünk talaját, s ez is méterről méterre változik. Érdekességnek leírom Nektek, hogy felfedezések azt mutatják, hogy közel 50 000 talajtípus létezik, mert az élővilág, mely benne lakozik, még ismeretlen fekete folt a tudomány palettáján. Egy tévéműsorban láttam, hogy többet tudunk az univerzum határairól, mint a lábunk alatt lévő 20 centiméterről. Ha már tudjuk, mely növények fejlődhetnek jól a talajunkban, jöhetnek a fajták. Pár lombhullató fajta a gyertyán, mezei juhar, magyalok, fagyalok, turkesztáni szil, korallberkenye. Örökzöld a tiszafa, közönséges luc, Leyland ciprus, babérmeggy, tűztövis, babérsom, Júlia borbolya, boróka, buxus, tuja. Kedvenc virágzó cserjéim sövénynek nevelve a Panorámakertben a barátcserje, nyáriorgona, mályvacserje, gyöngyvessző, somok, nagyvirágú tárnicslonc, kékszakáll, illatos fűszercserje, borscserje, redőslevelű bangita, jezsámen, díszribiszke, gyöngyvirágcserje…stb.
Sövénynyírás nem más, mint az ágak tömeges metszése. Ekkor a fiatal és friss hajtásvégeket vágjuk vissza a növényen. Ha ezt a nyírást tavasszal vagy nyáron végezzük, amikor a növény az erőteljes fejlődés szakaszában van, akkor erősebben, intenzívebben beindul a növekedés a növényben. Ezzel arra ösztönözzük a növényt, hogy felfelé és oldalirányba is növekedjen, sűrűbbe váljon állománya. Ha a nyírás a nyugalmi időszakban történik, a növény alvó állapotában van, nem tud könnyen reagálni. Ilyenkor kevesebb olyan hormont termel mi arra ösztönözné, hogy beinduljon az erőteljes növekedés és fejlődés. Megfigyelhetjük továbbá, hogy a lombhullató sövények kora tavaszi metszése erős növekedést produkál, míg a nyár közepi nyírás visszafogja a növényünket. Ha túl magas, vagy ritka az állományunk, akkor ősz végén erősen visszametszhetjük. Fontos szabály formázáskor, hogy kicsit szélesebb legyen az alapjuk, mint a felső rész, így elkerülhetjük, hogy árnyékba kerüljön az alja és felkopaszodjon. A hó súlya sem tudja így könnyen kitörni az ágakat. Arany szabály, hogy minél többet nyírjuk sövényünket, annál gazdagabb, sűrűbb, tömöttebb lesz.
Most van itt az ideje a tiszafa sövényünk nyírásának. Ahogy időm engedi, már nyár végén el is kezdem, mert bevallom, volt olyan évem a kertben, hogy nem jutottam el a végéig. S tiszafa sövényből nem ez az egy sor van csak a kertünkben. A nagy sorom 72 méter hosszú, 80 centinkként tettük le a töveket, komposzttal gazdagon megrakott és elárasztott gödrökbe, majd kartonpapírral vastagon, szépen körbe raktuk a teljes ágyást. A kartonok festetlen barna papírból voltak, az esetlegesen rajtamaradt celluxtól mindet megszabadítottuk. Úgy képzeljétek el ezt a folyamatot, mint amikor az ács a tetőcserepeket rakja le. Az első kartont én a kezemtől számított bal oldalon indítottam, majd kicsit megemelve, 90 %-ig ment alá a következő. És a következő szintén 90% ig, így egy elképesztően sűrű, önntartó, vastag sor jött létre. A második sor, ami az első alá lett befűzve, ugyan így készült. Egy egész télen át – ha jól emlékszem, novemberben kezdtük el, raktuk hétről hétre, s a teljes területet tavaszra fedtük le – 150-170 négyzetmétert. Egy teherautónyi szépen szétszedett és összerakott kartont helyeztünk le a tövek köré, a kávézónk majd egy éves papírhulladékát. Az erős téli szél sem tudta feltépni, megkezdeni, pedig nem volt rajta takarás. Tavasszal takartuk le geotextillel, majd erre került egy teherautónyi mulcs, nagyjából 10 centi vastagon. Ez a terület kaszáló volt, olyan vastag ősgyeppel, amit nem bírtunk beforgatni, elképesztő mennyiségű nyugvó maggal a földben, de ez a technika győzött! A mai napig nagy ritkán itt-ott egy - egy kósza szál gaz talál csak ki a földből. Most sokan őrültnek fogtok tartani, de én egy-egy növényen 400- 500 metszést ejtek meg, még ebben az évben utoljára, hogy igazán erős, oldalirányba is szépen záró sövényt kapjak. Ez lesz a harmadik év, hogy így teszek, s az eredmény önmagáért beszél! A legtöbben előveszik az elektromos sövényvágót, s a tetejét és elejét lenyírják. Úgy gondolom, hogy egy életre szóló komoly zöld fal alapjait most kell lerakni: 15-25 nagy ágra tudom óvatosan szétbontani a kezemmel a sövény tiszafát, s minden kis véget lecsípek rajta, az aljától a tetejéig, kívül és legbelül is, a teljes növényt körbejárva, hogy gazdagon elágazzon. Így egy tő nagyjából 30 perc munkaórát igényel. Sajnos még soha nem jutottam el odáig, hogy az éves két metszést végig is vigyem, kora tavasszal és ősszel, de remélem, jövőre már a sok figyelmet és szorgalmat igénylő kézi metszést én is gépire cserélhetem!
