Vasárnap reggel a ház még álomba burkolózott, amikor én már ébren voltam. A korai csend magával ragadott, és a friss hajnal a teraszra hívott. Ahogy a hűs reggeli levegő megcsapta az arcom, egy csésze kávéval a kezemben leültem a kedvenc garnitúrámra, amelyet tavaly nyáron vásároltunk meg, hosszas keresgélés és gondos kutatás után. Ez a bútor, amely oly sokszor szolgált már nyugalmat és kikapcsolódást, most is tökéletesen passzolt a reggel csendes harmóniájához.
Előttem a tölgyfa alatti nagy rézsűk terültek el, amikkel nap mint nap foglalkozom, ápolom, formálom őket. Ismerem minden szegletét, minden fűszálát, mégis ezen a reggelen valahogy másként láttam őket. Ahogy a felkelő nap aranyló fénye rájuk vetült, mintha egy új arcukat mutatták volna meg nekem. A nap első sugarai különleges bájt kölcsönöztek a növényeknek és az ágyásoknak, mintha a természet maga is új színekkel ajándékozta volna meg őket.
Ahogy ott ültem, és figyeltem a reggel nyugodt szépségét, megálltam egy pillanatra, hogy igazán megéljem ezt az elragadó látványt. Készítettem néhány fényképet, hogy megörökítsem a varázslatot – mert ezek az apró csodák azok, amiket szeretnék megőrizni a rohanó hétköznapok közepette is.
Ahogy elmerültem a látványban, a gondolataim lassan elkalandoztak. Rájöttem, hogy hamarosan beköszönt az ősz, és a kerttel kapcsolatos tennivalók is megszaporodnak majd. Az évszakváltás mindig izgalmas időszak a kertben – új feladatokat hoz, új kihívásokat és persze új lehetőségeket teremt!
Az ősz közeledtével egyre inkább a kerti munkálatokra gondoltam. A rézsűk, amelyeket most olyan békésen szemléltem, hamarosan megérdemelnek majd egy kis figyelmet. A lehulló levelek összegyűjtése, a cserjék és évelők visszavágása, a talaj előkészítése, a növények téli védelme – mind-mind feladat, amit el kell majd végezni. Már most látom magam előtt, ahogy a kert őszi színekbe öltözik, a tölgyfa aranyló levelei lehullanak, és a kert új életre kel a hidegebb napok ellenére is.
Gondolkodtam azon is, hogy milyen növényekkel és díszekkel varázsolhatnám még hangulatosabbá a teraszt az őszi időszakra. Egy talicskára való dísztököt vagy őszi virágzó növényt ültetek majd a cserepekbe, hogy a hűvösebb hónapokban is élettel teljen meg a terasz. Az őszi dekoráció mindig egy kis plusz meleget hoz a hideg reggelekbe, amikor a kávémat kortyolgatva ülök majd itt, és figyelem a kert lassú átalakulását.
Ez a reggeli csend és a természet harmóniája valahogy többet adott, mint bármelyik hétköznapi pillanat. Ráébresztett arra, hogy a kert – amely nap mint nap körülvesz – mindig tartogat számomra valami újat, valami különlegeset. Csak meg kell állnom egy pillanatra, hogy észrevegyem, és hálás legyek érte. Mert a szépség mindig ott van körülöttünk, a természet csodái sosem hagynak cserben, és minden évszaknak megvan a maga varázsa. Ahogy közeledik az ősz, úgy várom izgatottan, hogy újra felfedezzem a kertem egy újabb arcát, és folytassam azt a munkát, amely annyi örömet és nyugalmat ad nekem.
